Útravaló

Makovecz Imre munkássága

Interjú Makovecz Imrével

(Az alábbi interjú még 2010-ben készült… A hetvenhatodikat már nem érte meg, az Úr 2011. szeptember 27-én magához szólította. Nyugodjék békében!)

Az idén hetvenöt esztendős, súlyos betegen is dolgozó Makovecz Imre cigány falut épít azoknak a romáknak, akiknek a házát romba döntötte az árvíz. Vallja: a sporttól az egészségügyig mindent átszövő pénzuralomtól csak hozzáállásunk gyökeres megváltoztatásával lehet szabadulni. A világszerte elismert Makovecz Imre cége az elmúlt években tönkrement.

“Útravaló” Olvass tovább!

Szeretet

Sokan ismerik (nem vallásos emberek is) Szent Pál Korintusiaknak írt I. leveléből azt a részt, amelyet általában csak Szeretethimnuszként szoktak emlegetni, mivel sokszor elhangzik esküvőkön. Idemásolom, hogy felidézzem:

“Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.

“Szeretet” Olvass tovább!

Alját vagy tetejét?

Olvastam egyszer egy kedves történetet egy házaspárról, akik már évtizedek óta éltek együtt. A negyvenedik házassági évfordulójuk reggelén az asszony így szólt a férjéhez:

– Drágám, negyven éven át minden reggel Neked adtam a zsemle tetejét, mert tudom, hogy Te is azt szereted, ugyanúgy, mint én. Most az egyszer azonban szeretném én enni a tetejét, ha megengeded.

“Alját vagy tetejét?” Olvass tovább!

Őszi napforduló

Szombat este.

“Anya, tejbegríz!” – mondja ő határozottan. “Mindjárt, kicsim, csak még befejezem ezt a mondatot.” (Anya blogbejegyzést ír…) Bevágtat a konyhába, kitárja a szekrényajtót, megragad egy mélytányért, és a pultra csapja: “Csináld!”

Értek én a szóból. De ő is: “Hány éves vagy, Buckó?” Mosolyog, feltartja a kis öklét, pereg róla a virágföld, de azért látszik, hogy két ujjacskája van kinyújtva.

Édes Istenem. Már két éves. Hová tűnt ez a rengeteg idő? Ákossal dúdolom halkan: két percre nem figyeltem, és negyven lettem csendben… Sőt. És most már ő is öregszik. Többé nem hónapokban mondjuk meg a korát, már ő maga mondja.

“Kétéves vajok.”