Őszi napforduló

Szombat este.

“Anya, tejbegríz!” – mondja ő határozottan. “Mindjárt, kicsim, csak még befejezem ezt a mondatot.” (Anya blogbejegyzést ír…) Bevágtat a konyhába, kitárja a szekrényajtót, megragad egy mélytányért, és a pultra csapja: “Csináld!”

Értek én a szóból. De ő is: “Hány éves vagy, Buckó?” Mosolyog, feltartja a kis öklét, pereg róla a virágföld, de azért látszik, hogy két ujjacskája van kinyújtva.

Édes Istenem. Már két éves. Hová tűnt ez a rengeteg idő? Ákossal dúdolom halkan: két percre nem figyeltem, és negyven lettem csendben… Sőt. És most már ő is öregszik. Többé nem hónapokban mondjuk meg a korát, már ő maga mondja.

“Kétéves vajok.”

Egy hozzászólás “Őszi napforduló” bejegyzéshez

  1. :)))
    Enyém is szereti.
    Anyuuuuu! Kérek tejbegríízt! Anyuuuuuuuuuu! Főzzééééé má tejberízt!
    Mire odaérek, már minden hozzávalót kikészített. 4 és negyed éves. De 2 évesen is ezt csinálta már:)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .