Tegnap letöltöttem a Marketing Trendek 2017/2018 című összeállítást. Be kell valljam, hogy kis híján sokkot kaptam, miközben olvastam. A gyomrom egyre inkább összeszorult, és azt éreztem: máris le vagyok maradva, ezt én soha az életben nem leszek képes követni, lehet, hogy egyszerűen abba kell hagynom az egészet. Túl öreg vagyok én már ehhez a marketing dologhoz.
A pesszimista és az optimista sapka
Jajj, milyen rémes – sóhajtottam fel magamban ma reggel, amikor hazaértem a kerékcseréből. Most szakadó esőben, hidegben kell elgurigatnom ezeket a rettentő nehéz, rettentő piszkos nyári gumikat a garázsig… Aztán egy pillanatra megálltam és elgondolkodtam ezen. Te jóságos ég, milyen hálátlan vagyok. Hát nem kellene inkább annak örülnöm, hogy van autóm, van téli kerekem, sőt, még garázsom is van? Sokan nyilván irigylik a problémáimat – tulajdonképpen ez egy remek dolog, és még testgyakorlásnak is megteszi! 🙂
Mi köze mindennek a vállalkozáshoz vagy a családhoz?
Születésnap
A születésnap, túl azon, hogy alkalom az ajándékokra, a gratulációkra, az összegyűlésekre, és – főleg – a tortákra!, nálunk, vagy csak nekem, valahogy mindig az értékelés, a számvetés ideje is. Mit értem el az előző óta? Hol tartok most a vállalkozásomban, mennyit sikerült megvalósítanom az egy évvel ezelőtti terveimből?
Legyél tehén!
Mi köze a tehénnek az értékesítéshez?
Volt egyszer egy földműves, aki közeledni érezte a halálát, ezért összehívta a fiait, és így szólt hozzájuk:
„Drága fiaim, rátok hagyom a teheneimet. Legidősebb fiam, rád hagyom a teheneim felét, középső fiam, rád hagyom a teheneim egyharmadát, legkisebb fiam, rád hagyom a teheneim egykilencedét!” Ezzel lehunyta a szemét, és meghalt.
A fiúk meg nézték egymást, vakargatták a fejüket, merthogy az öregnek 17 tehene volt, és hát azt meg hogy fogják szétosztani? Nem lehet azt sem elfelezni, sem elharmadolni, sem elkilencedelni!
De akkor eszükbe jutott, hogy él a szomszéd faluban egy bölcs, öreg ember, aki talán tud nekik segíteni. Elmentek tehát a bölcs, öreg emberhez, és előadták, hogy mi a problémájuk.
A bölcs, öreg ember pedig így szólt: „Semmi baj, fiúk! Nekem van egy tehenem, azt kölcsönadom nektek. Így lesz összesen 18 tehén. Annak a fele, 9 lesz a legnagyobb fiúé, a harmada, 6 a középső fiúé, a kilencede, 2 a legkisebb fiúé. 9 + 6 + 2 = 17, a maradék egyet visszaadjátok nekem, és kész!”
Legyél hát Te is egy ilyen plusz egy tehén valakinek az életében, és akkor minden rendben van. Sosem lesz többé problémád azzal, hogy felkínáld a megoldásodat az érdeklődőidnek.
Kövek a vízben
Dobtál már követ vízbe? És próbáltál már „kacsázni” egy lapos kővel?
Amikor egy követ beledobsz a vízbe, ahol az elsüllyed, onnan kis hullámok indulnak el. Koncentrikus körökben, egyre távolodva attól a ponttól, ahol a bedobott kő a vízbe ért. Megragadják a figyelmünket ezek a hullámok, minél messzebb jutnak, minél nagyobbak, minél sűrűbbek, annál inkább. Felhívják a figyelmünket arra, hogy valami történt ott középen: hogy valami nagy, valami nehéz, valami fontos dolog ver ilyen sok, jól látható hullámot.
Ha viszont egy lapos követ kacsáztatunk, az ugrálás közben többször is a vízhez ér. Ide-oda pattan, mindenhol hullámokat indít ugyan, de ezek kicsi, gyenge hullámok lesznek, és nem egymást erősítik, ellenkezőleg: egymással szemben mennek, egymás hatását kioltják. Hiába nézegetünk fel és alá a víz felszínén, nem találjuk, hogy mi okozta a kis, jelentéktelen hullámokat. Nem vonzza a figyelmünket a középpont.
Én azt gondolom, így van ez velünk is. Amikor egyetlen dologra koncentrálunk, nagy hullámokat verünk. Ám ha ide-oda pattanunk, kicsi, egymást gyengítő hatásokat érünk csak el.
Lehet, hogy nem is több időre lenne szükségünk, hanem csak több koncentrációra?