Ugyanabban az évben születtem, mint Ákos (értsd: Kovács Ákos dalszerző-énekes, ex-Bonanza Banzai, véleményem szerint az egyik legtehetségesebb és legfontosabb alakja a mai magyar kultúrának), és vele együtt én is megdöbbentem, hogy „egy percre nem figyeltem, és negyven lettem csendben”… Igen, a gyerekkor meg a kamaszévek is elrohannak, de utólag még gyorsabbnak tűnik az az idő, amikor a legtöbbünk egyetemet végez vagy szakmát tanul, megházasodik, gyereket nevel, házat épít, fát ültet. És már negyven is vagyok, és tényleg nehéz felidézni, hogy miért nem figyeltem.
Aztán eltelik még tíz év vagy több, és a „kedves ismerősök” (minek az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak 🙂 ) nevetve mondják, hogy „ha elmúltál ötven, és reggel, ébredéskor semmid nem fáj, akkor meghaltál”.
Nos, drága szíveim, én ez ellen kitaláltam valamit.