Olvastam egyszer egy kedves történetet egy házaspárról, akik már évtizedek óta éltek együtt. A negyvenedik házassági évfordulójuk reggelén az asszony így szólt a férjéhez:
– Drágám, negyven éven át minden reggel Neked adtam a zsemle tetejét, mert tudom, hogy Te is azt szereted, ugyanúgy, mint én. Most az egyszer azonban szeretném én enni a tetejét, ha megengeded.
Mire a férj megnyúlt képpel válaszolta:
– Micsoda?! Te a zsemle tetejét szereted? De hiszen én az alját szeretem, csak azt hittem, hogy Te is, és a Te kedvedért ettem mindig én a tetejét!…
Mi, asszonyok, hajlamosak vagyunk rá, hogy feláldozzuk magunkat a családunkért, hogy a mi kívánságaink legyenek az utolsók, hogy a kedvükben járjunk. Nincs is ezzel semmi baj, amíg nem visszük túlzásba, mint a fenti történet mindkét szereplője.
Emlékszel a kedvenc filmrendezőm, Luc Besson kedvenc filmjére, Az ötödik elemre? A hadsereg tábornoka azt mondja a frissen „összerakott” tökéletes lénynek: „Ha ki akarsz innen jönni, ki kell fejlesztened a kommunikációs képességeidet!”
Ezt a jelenetet szoktam idézni a fiaimnak is, amikor egymásnak esnek valami apró félreértés miatt: kommunikáció! 🙂 Tanuld meg, csodákra leszel képes!
És hölgyeim, ne áldozzuk fel magunkat karácsonykor is. Tessék pihenni, feltöltődni az együttlétben! Mit számít, ha marad néhány pormacska a szekrény alatt, vagy ha eggyel kevesebb sütemény készül? Élvezzük ki az ünnepeket, a hétköznapok úgyis túl hamar eljönnek.
Vagy van egy még jobb ötletem – tegyünk egy kicsit ünneppé minden hétköznapot… Te hogy csinálnád?
Ezt a sztorit ismertem, aranyos! 🙂 Egyébként nemrég pont volt egy hasonló téma egy másik blogon: https://www.hosnok.hu/ki-szolgal-kit/
De jópofa történet, és egyben elgondolkodtató az, amit írtál. Tényleg hajlamosak a hölgyek arra, hogy háttérbe szorítsák a saját vágyaikat. Bátorkodom megmutatni ezt az oldalt a páromnak. Lehet, hogy nekem lesz rosszabb, de lássa, hogy próbálok kedveskedni. 🙂
Tényleg kedves Tőled 🙂 Bár még nincs itt sok minden, de majd lesz!
Egyébként ebben a történetben a férj is önfeláldozó volt, ami viszont nem annyira gyakori, de azért szerencsére előfordul 🙂