Az alábbi szösszenetet Andy Rooney, amerikai újságíró (1919-2011) írta, és egy ideje már kering az interneten (a pontos forrását én is csak nemrég tudtam meg).
Ahogy öregszem, egyre inkább a 40 feletti nőket értékelem.
Csak néhány példa, hogy miért:
Szeretet
Sokan ismerik (nem vallásos emberek is) Szent Pál Korintusiaknak írt I. leveléből azt a részt, amelyet általában csak Szeretethimnuszként szoktak emlegetni, mivel sokszor elhangzik esküvőkön. Idemásolom, hogy felidézzem:
„Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
Öleld át az életet
Egy gyönyörű reklám (nincs jobb szó rá):
(Köszönet „Hírbehozó„-nak és Váraljay Gabrielnek, amiért megosztották.)
Őszi napforduló
Szombat este.
„Anya, tejbegríz!” – mondja ő határozottan. „Mindjárt, kicsim, csak még befejezem ezt a mondatot.” (Anya blogbejegyzést ír…) Bevágtat a konyhába, kitárja a szekrényajtót, megragad egy mélytányért, és a pultra csapja: „Csináld!”
Értek én a szóból. De ő is: „Hány éves vagy, Buckó?” Mosolyog, feltartja a kis öklét, pereg róla a virágföld, de azért látszik, hogy két ujjacskája van kinyújtva.
Édes Istenem. Már két éves. Hová tűnt ez a rengeteg idő? Ákossal dúdolom halkan: két percre nem figyeltem, és negyven lettem csendben… Sőt. És most már ő is öregszik. Többé nem hónapokban mondjuk meg a korát, már ő maga mondja.
„Kétéves vajok.”
Ugyanaz a litánia
Kedves ismerősöm, Vidi Rita blogján olvastam, hogy Jézus tudta, mi lesz „a filmje vége”, ezért tudott olyan lenni, amilyen. Nagyon tetszik ez a gondolat, és eszembe juttatott egy gyerekkori húsvéti élményemet.