Élt egyszer egy öregember Kínában, akinek volt egy lova. Egy napon a ló elszökött az öregembertől. Sajnálkozott is az egész falu: Micsoda szerencsétlenség! De az öreg azt válaszolta: Lehet, hogy szerencsétlenség, lehet, hogy szerencse. Ki tudja?
Harmadnap a ló visszatért a faluba, és hozott magával féltucat gyönyörű vadlovat. Hüledezett az egész falu: Micsoda szerencse! De az öreg csak hümmögött: Az is lehet, hogy szerencse, de az is lehet, hogy szerencsétlenség. Ki tudja?
Pár nappal később az öregember egyetlen fia felült az egyik vadlóra, hogy betörje, de leesett róla, és csúnyán megsérült, eltört keze-lába. Micsoda szerencsétlenség! – sajnálkoztak a szomszédaik. Az öreg megcsóválta fejét. Szerencsétlenség? Vagy éppen szerencse? Ki tudja?
Nemsokára katonák érkeztek a faluba, mert a kínai császár háborúra készült, és a fiatalembereknek mind el kellett menniük a csatába. Az öregember fia persze még nem gyógyult meg, így őt nem vitték el. A falubeliek felsóhajtottak: Mégis milyen szerencse, hogy épp mostanában sérült meg!
De az öregember csak annyit mondott…..
Ez nagyon jóóóó! 🙂 Tényleg tanulságos.