Ez talán nem hangzik olyan jól magyarul, mint angolul („Better has no finish line”), de azért így is átmegy a lényeg. Emlékszel Susan Garrettre, a kutya agility trénerre? Hogy honnan indult? Azóta elképesztő karriert futott be, és most arról beszél, hogy mit szokott válaszolni, amikor azt kérdezik tőle: miért folytatja még mindig, hiszen oly sokat elért már. Amit mond, az nagy tanulság minden vállalkozónak.
A kertész és én – 125 év különbséggel
Ma a Google logója Gertrude Jekyll születésnapja tiszteletére változott angol kertté. (Igen, Robert Louis Stevenson az ő családnevét használta fel abban a bizonyos művében, de ez most nem lényeges 🙂 ) A jeles angol kertészeti szakértő, kerttervező, művész, író több, mint 400 kertet hozott létre, és több, mint 1000 cikket írt kertészeti magazinok számára.
De mi közöm van hozzá? Az, hogy ő ugyan 125 évvel előttem született, de ugyanúgy építette fel szakértői státuszát, ahogyan én. (Kivéve persze, hogy az ő korában még nyomtatott magazinokba kellett írni, nem blogokba.)
A marketing trendek és a szép új világ
Tegnap letöltöttem a Marketing Trendek 2017/2018 című összeállítást. Be kell valljam, hogy kis híján sokkot kaptam, miközben olvastam. A gyomrom egyre inkább összeszorult, és azt éreztem: máris le vagyok maradva, ezt én soha az életben nem leszek képes követni, lehet, hogy egyszerűen abba kell hagynom az egészet. Túl öreg vagyok én már ehhez a marketing dologhoz.
A gemkapocs és az internet marketing esete
Nézem az egyik esettanulmányt Jeff Walker tréningjén.
A hölgy annyira nem értett az internethez, amikor (2008-ban) elkezdte a Product Launch Formula programot, hogy a webes konzultációkon csak hallgatta a többiek kérdéseit és Jeff válaszait, és közben jegyzetelt, hogy kikereshesse, mit jelentenek a szavak, mert nem értette, hogy miről beszélnek a többiek.
„Az életed hátralévő része ma kezdődik”
Szeretem a fiatalok sikertörténeteit, mert ezeket megoszthatom a fiaimmal, így ők jó példákat láthatnak maguk előtt.
De nem tagadom, hogy nagyobb hatással vannak rám azok, akik a „normál” jó iskola – jó állás – jó nyugdíj utat adták fel negyvenakárhány évesen, vagy akik a saját üzletükben voltak ugyan, de nem volt elég sikerük vele, és negyvenakárhány évesen léptek új útra – ahogy én is tettem.