Ez talán nem hangzik olyan jól magyarul, mint angolul („Better has no finish line”), de azért így is átmegy a lényeg. Emlékszel Susan Garrettre, a kutya agility trénerre? Hogy honnan indult? Azóta elképesztő karriert futott be, és most arról beszél, hogy mit szokott válaszolni, amikor azt kérdezik tőle: miért folytatja még mindig, hiszen oly sokat elért már. Amit mond, az nagy tanulság minden vállalkozónak.
Susan szerint sok vállalkozó mérges időnként önmagára. Megteszünk mindent, amit tehetünk, azután még jobban próbálkozunk, még keményebben dolgozunk, és valahogyan az eredmények mégsem jönnek. Ilyenkor hajlamosak vagyunk szigorúnak lenni önmagunkhoz, ostorozni magunkat, pedig – mindig van holnap, amikor jobbak lehetünk, mint ma.
Mert a jobbnak nincs célszalag. Mindig lehetünk még jobbak.
Ez azonban nemcsak ránk, vállalkozókra igaz, hanem a célközönségünkre is.
Oly sokan vagyunk, akiknek nehezen megy az „eladás”. A többes szám első személy nem véletlen… Igen, én is kínosan, kellemetlenül érzem magam időnként, mert azt gondolom, hogy túlságosan nyomulok – hogy megpróbálok ráerőltetni valamit az emberekre.
Pedig ha belegondolnék, hogy mennyien vannak a célpiacomon, akik küzdenek valamilyen problémával, akik alig várják, hogy megkapják végre a megoldást, akiknek hatalmasat segítene, ha megvennék azt a holmit, bármi legyen is az, amit kínálok nekik, rögtön más lenne a leányzó fekvése. Hiszen ha én tudom, hogy nálam van a megoldás, akkor kvázi kutya kötelességem ezt elmondani minél több embernek. Rá kell őket ébresztenem, hogy nekik is meg kell tenniük ezt a lépést saját magukért – mert ők is lehetnek jobbak. Mert nekik sincs célszalag.
Mindannyian lehetünk ma egy jobb verziója annak, amik tegnap voltunk.
Susan Garrett az egyik legeredményesebb sportoló a világon. Több aranyérmet és világbajnokságot nyert, mint… nos, bárki, aki most az eszedbe jut. Csak éppen az agility nem foci vagy kosárlabda vagy golf vagy úszás, vagy valami hasonlóan népszerű sport, nem tudnak róla annyian. Azonban ennél sokkal fontosabb, hogy Susan azt mondja: ő akkor is nyer, amikor a díj nem egy arany medál. Nyer egy leckét. Nyer egy tapasztalatot. És ezektől másnap ő jobb lesz. Jobban tud segíteni a tanítványainak. Akik ettől szintén jobbak lesznek.
(A rövid beszélgetést ide kattintva nézheted meg »)
Kíváncsi voltam, hogy honnan származik a mondás, így rákerestem. Kiderült, hogy egy reklámból, az Arrowhead ásványvíz (Nestlé) amerikai óriásplakátjáról került be az ottaniak köztudatába. Sokakat inspirált, így ha jól értesz angolul, érdemes körülnézni a neten, remek cikkeket olvashatsz a témáról.
Az én kedvencem Jenny Hansen írása, aki azon morfondírozik, hogy milyen nehéz kitartani, amikor a cél egy kicsit túl távoli, és a napi változás alig-alig látható, alig-alig kézzelfogható. Ő belekezdett egy edzésprogramba, de mivel tudta, hogy hajlamos feladni, ezért a férjével együtt csinálja. Néha ő is tudja, hogy úgy viselkedik, mint egy kisgyerek az autóban: „Ott vagyunk már? Ott vagyunk már?” Mert hiába nézegeti magát a tükörben, nem lát semmi változást, úgy érzi, hogy egy centit sem karcsúsodott, egy gramm izmot sem szedett fel.
A férje viszont az a fajta ember, aki képes távlatokban gondolkozni. Látja a nagy képet, van elég türelme hozzá, és van elég hite, hogy tudja: el fogja érni, amit kitűzött, akkor is, ha nem látható minden nap valami kicsi változás.
Visszatérve Susanra: sokszor megkérdezik tőle, hogy nem ideges-e egy bajnoki futam előtt. Ő pedig azt válaszolja: nem ideges vagyok, hanem izgatott. És visszakérdez: Te mit érzel, amikor ideges vagy? Gyorsan ver a szívem, válaszolja a kérdezett, izzad a tenyerem, és kiszárad a szám. Tudod, hogy én mit érzek, amikor izgatott vagyok? – folytatja Susan. Azt, hogy gyorsan ver a szívem, izzad a tenyerem, és kiszárad a szám… Nem az a kérdés, hogy melyek a fizikai tünetek, hanem az, hogy ezeket hogyan nevezed magadban, hogy hogyan reagálsz rájuk szellemileg. Ha nem idegességként, hanem izgatottságként, feldobottságként gondolsz rá, egészen másként fogsz viselkedni, amikor a pályára lépsz.
Januárban piacra dobok valami egészen újat.
Nagyon izgalmas.
Nem ideges vagyok, hanem izgatott! 🙂
Ha nem akarsz lemaradni a híradásokról, tudod, mit kell tenned »
(A fenti link egy blogértesítő feliratkozási oldalra visz.)
Annak a reklámnak az alcíme egyébként így hangzik: „Better is in our nature. It’s who we were born to be.” Azaz (szabad fordításban):
„A jobbra való törekvés a természetünkben van. Erre születtünk.”
Ha úgy gondolod, hogy ismersz valakit, akin most segítenének ezek a gondolatok, küldd el neki ezt a cikket!
