Ha sehol sem fáj, meghaltál

Ugyanabban az évben születtem, mint Ákos (értsd: Kovács Ákos dalszerző-énekes, ex-Bonanza Banzai, véleményem szerint az egyik legtehetségesebb és legfontosabb alakja a mai magyar kultúrának), és vele együtt én is megdöbbentem, hogy “egy percre nem figyeltem, és negyven lettem csendben”… Igen, a gyerekkor meg a kamaszévek is elrohannak, de utólag még gyorsabbnak tűnik az az idő, amikor a legtöbbünk egyetemet végez vagy szakmát tanul, megházasodik, gyereket nevel, házat épít, fát ültet. És már negyven is vagyok, és tényleg nehéz felidézni, hogy miért nem figyeltem.

Aztán eltelik még tíz év vagy több, és a “kedves ismerősök” (minek az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak 🙂 ) nevetve mondják, hogy “ha elmúltál ötven, és reggel, ébredéskor semmid nem fáj, akkor meghaltál”.

Nos, drága szíveim, én ez ellen kitaláltam valamit.

Találó, hogy ez a bejegyzés az új kategóriám, a “Napi 5 perc” bevezető cikke, hiszen tényleg nem vesz el többet az értékes időnkből, mint napi 5 percet, és tényleg műveltem ma reggel is, mint egy ideje minden reggel, és más jótékony hatásai miatt ezért jutott eszembe az is, hogy megírjam ezt a cikket.

Lesz majd még egy cikk arról, hogy milyen legyen a reggeli rutinod, és egyáltalán miért jó, ha van ilyened, de először jöjjön az enyém, legalábbis az a része, amely ezt a cikket inspirálta. (Később majd belinkelem a másikat is.)

Talán van, aki tudja, hogy többnyire WordPress alapú weboldalak készítéséből élek, és talán van, aki tudja, hogy idén tavasszal egy kis faluba költöztem. Ezzel együtt járt a felújítás, azzal pedig (spórolás okán) elég sok fizikai munka (amihez a laptop előtt ülve nemigen szoktam hozzá), főleg pakolás és cipelés, no meg rengeteg “kertészkedés”, de nem az a cuki fajta, amikor a reggeli napsütésben boldogan szagolgatod a harmatos virágbimbókat – nem, itt kőkemény ásásról, lián-szaggatásról, gyomirtásról, végeláthatatlan gereblyézésről és törmelék-szedegetésről beszélek.

Nem csoda, hogy az elmúlt pár hónapban nem éreztem reggelente, hogy meghaltam volna – legfeljebb azt, hogy ha fel kell kelnem, akkor tuti meghalok.

Mozdítani sem bírtam a tagjaimat. Kínlódás volt csak kimászni is az ágyból.

Aztán bevillant néhány korábban hallott tanács, amelyet annak idején elegánsan elengedtem a fülem mellett, hiszen nem vagyok én aggastyán, akinek szüksége lenne ilyen megoldásokra. Tornázás az ágyban, ugyan már!

Hm.

Tornázás az ágyban.

Hozzászoktam, hogy ébredés után pár percig még élvezem a csendet és a gondolataimat, amelyek az álmokból átfolynak a valóságba. (Mert a fizikai munka hatására már nem maradok ébren éjjel kettőig, és nem úgy kell kivakarnom magam a hatodik szundiba nyomott csörgésre, hanem magamtól időben felébredek. Na jó, néha a kutya ébreszt, ez is igaz.)

Azután az oldalamra gördülök és felülök (nem pattanunk fel csak úgy, mert abból sziszegés lesz!), és kezdődhet a nyaktorna.

Tízszer előre és tízszer hátrahajtom a fejem, lassan, nem lendületből, hanem “izomból” (haha), koppanásig, egy kicsit ráhúzva a végén. Az elsők még recsegnek-ropognak, de a végére egész jó lesz. Aztán balra és jobbra, megint tízszer-tízszer. Az elején még felhúzom a vállam, de ahogy mozgok tovább, lazul a kötés. Azután jön a kedvencem, amikor oldalra fordítom a fejem, balra megy is, jobbra visítani lenne kedvem, de a tizediknél már nem is tudom, mi volt a bajom. Végül lehajtom a fejem, és jobbra-balra gördítem a vállam felé, ugyanezt hátrahajtva is – a teljes fejkörzés viszont szigorúan tilos! (Tanultuk a sportoktatóin.)

Hátrafekszem, és felhúzom a lábaimat. Lassan kinyújtom a térdemet, de csak az egyiket, tízszer nyújtás, tízszer összecsukás, majd csere. Amikor már nem látok csillagokat, akkor a kinyújtott lábaimat emelgetem tovább ugyanígy.

És végül a felülések – és itt is el kell kerülni a kényelmes, lendületből történő mozdulatokat. Eddigre már eléggé kilazultak az ízületeim, de nagyon fontos, hogy ne rántsam meg a derekam, inkább kézzel segítek az elején, aztán már csak a hasizmaimat használom (képzeld, egy ideje ilyenem is van 🙂 ), és amikor úgy érzem, hogy akár ki is tudnék pattanni az ágyból – akkor kipattanok.

Torna az ágyban. Még mielőtt felkelnék. Királyság, hidd el.

(Folytatása következik!)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .