Én nem tudom, kezdte egy ismert újságíró a rendszeres cikkeit még a békeidőkben. Én sem tudom. Szokás szerint a csapból is ez folyik, szokás szerint három szakértő négyfélét mond, szokás szerint riogatnak a nagy büntetésekkel, és közben a jogászok tervezgetik a Föld körüli hajóútjukat – naná, hogy a GDPR. Jogos ez a nagy paranoia, ami kialakult a téma körül?
Előre szólok: fogalmam sincs…
Persze én is elmentem az egyik első konferenciára, amit a témában szerveztek, és igyekeztem leszűrni magamnak, hogy mi az, ami tényleg vonatkozik rám, mint egyszemélyes, egy számítógépből álló kisvállalkozóra. Aztán elolvastam egy halom cikket, és pont annyira lett egyértelmű, mintha fogyókúrás tanácsokat olvastam volna.
Egy eléggé értelmesnek tűnő jogásznak elhittem, amit mond, és írtam róla egy cikket a WP-Suli blogomba. Szerdán (május 9-én) pedig találkozom egy másik jogásszal, aki meg tisztességesnek tűnik, és remélhetőleg letisztázódik, ami még nem tiszta a fejemben.
Én nem tudom, hogy miért kellene adatvédelmi tisztviselőt kineveznem, amikor itthon nem működtetek kamerát, és nem figyelem az ablak előtt elhaladó szomszédok vásárlási szokásait, mint mondjuk egy nagyáruház. De azt el tudom fogadni, hogy akinek webáruháza van, és viselkedésalapú ajánlatokat küld azoknak, akik egy kuponért cserébe feliratkoznak a hírlevelére, annak tényleg kell ilyen.
De azt, hogy százezer forintot fizessek valakinek, aki azt állítja magáról, hogy érti a rendeletet (én elolvastam, és nem vagyok hülyegyerek, mégis vakarászom a fejem…), garanciát ugyanakkor nem vállal arra, hogy nem fognak megbüntetni, ha az általa írt adatvédelmi tájékoztatót teszem ki a weboldalamra, azt valahogy nem érzem jogosnak.
És amikor rájöttem, hogy mindössze három sor, nem túl bonyolult kódot kell beletenni egy sima hírlevél-feliratkozó űrlapba (nem én vagyok ilyen okos, a szoftver programozója írta meg, én csak rácsodálkoztam), hogy az megfeleljen az új előírásoknak, akkor elkezdett motoszkálni a fejemben az a sanda gyanú, hogy talán ez az egész GDPR-kérdés egy kicsit túl van lihegve.
Óvatos leszek persze, és igyekszem odafigyelni, és lesznek bepipálandó négyzeteim meg háromféle nyilatkozatom, de hogy miért kell a hozzám hasonló kisvállalkozókat álmatlan éjszakákba kergetnie az EU-nak, azt én nem tudom…
* * * * *
A Silihost Autoresponder űrlapja a szoftverben:
Az űrlap a weboldalon – némi egyedi css alkalmazása után:
És ha a kedves unszolás ellenére sem pipálja be a látogató mindkét négyzetet, akkor megjelenik egy figyelmeztetés:
…és ennyi az egész. Jó, persze én nem tudtam volna megírni, de bármelyik programozónak – gondolom én – akár öt percét is igénybe veheti egy ilyen feladat. És jó, persze, a süti-kezelés nyilván bonyolultabb – de ha ez ilyen egyszerű, akkor vajon még mi mindenről derülne ki közelebbi vizsgálat esetén, hogy nem is muszáj érte vagyonokat fizetni?…
Egy ideje már azon gondolkodom, hogy minek nekem egy adatvédelmi tisztviselő, amikor csak blogolok. Feliratkozókat ugyan gyűjtök, de nem bevételi céllal.
Mindjárt itt a május 25. és nem vagyok okosabb, mint korábban. 🙂
„Szerintem” nem kell, de azt tanultam, hogy a „szerintem” egy veszélyes szó… Remélem, csütörtökre okosabb leszek. Majd elmesélem.