Hogyan adjuk be a tablettát a cicának?

Akinek macsekja van az mélyen átérzi a sztorit…

Hogyan adjuk be a tablettát a cicának?

1. Vedd fel a cicát és fektesd a bal karodra, mintha kisbabát dajkálnál. A jobb mutató- és hüvelykujjaddal gyengéden nyomd meg kétoldalt a cica pofiját és amikor kinyitja a száját, a tenyeredben lévő tablettát dobd a szájába. Hagyd, hogy a cica becsukja a száját és nyeljen.

2. Vedd fel a tablettát a padlóról és a cicát a heverő mögül. Fektesd a cicát a bal karodra és ismételd meg a műveletet.

3. Dobd el az átázott tablettát és hozd vissza a cicát a hálószobából.

„Hogyan adjuk be a tablettát a cicának?” Olvass tovább!

Legyél tehén!

Mi köze a tehénnek az értékesítéshez?

Volt egyszer egy földműves, aki közeledni érezte a halálát, ezért összehívta a fiait, és így szólt hozzájuk:

„Drága fiaim, rátok hagyom a teheneimet. Legidősebb fiam, rád hagyom a teheneim felét, középső fiam, rád hagyom a teheneim egyharmadát, legkisebb fiam, rád hagyom a teheneim egykilencedét!” Ezzel lehunyta a szemét, és meghalt.

A fiúk meg nézték egymást, vakargatták a fejüket, merthogy az öregnek 17 tehene volt, és hát azt meg hogy fogják szétosztani? Nem lehet azt sem elfelezni, sem elharmadolni, sem elkilencedelni!

De akkor eszükbe jutott, hogy él a szomszéd faluban egy bölcs, öreg ember, aki talán tud nekik segíteni. Elmentek tehát a bölcs, öreg emberhez, és előadták, hogy mi a problémájuk.

A bölcs, öreg ember pedig így szólt: „Semmi baj, fiúk! Nekem van egy tehenem, azt kölcsönadom nektek. Így lesz összesen 18 tehén. Annak a fele, 9 lesz a legnagyobb fiúé, a harmada, 6 a középső fiúé, a kilencede, 2 a legkisebb fiúé. 9 + 6 + 2 = 17, a maradék egyet visszaadjátok nekem, és kész!”

Legyél hát Te is egy ilyen plusz egy tehén valakinek az életében, és akkor minden rendben van. Sosem lesz többé problémád azzal, hogy felkínáld a megoldásodat az érdeklődőidnek.

Kövek a vízben

Dobtál már követ vízbe? És próbáltál már „kacsázni” egy lapos kővel?

Amikor egy követ beledobsz a vízbe, ahol az elsüllyed, onnan kis hullámok indulnak el. Koncentrikus körökben, egyre távolodva attól a ponttól, ahol a bedobott kő a vízbe ért. Megragadják a figyelmünket ezek a hullámok, minél messzebb jutnak, minél nagyobbak, minél sűrűbbek, annál inkább. Felhívják a figyelmünket arra, hogy valami történt ott középen: hogy valami nagy, valami nehéz, valami fontos dolog ver ilyen sok, jól látható hullámot.

Ha viszont egy lapos követ kacsáztatunk, az ugrálás közben többször is a vízhez ér. Ide-oda pattan, mindenhol hullámokat indít ugyan, de ezek kicsi, gyenge hullámok lesznek, és nem egymást erősítik, ellenkezőleg: egymással szemben mennek, egymás hatását kioltják. Hiába nézegetünk fel és alá a víz felszínén, nem találjuk, hogy mi okozta a kis, jelentéktelen hullámokat. Nem vonzza a figyelmünket a középpont.

Én azt gondolom, így van ez velünk is. Amikor egyetlen dologra koncentrálunk, nagy hullámokat verünk. Ám ha ide-oda pattanunk, kicsi, egymást gyengítő hatásokat érünk csak el.

Lehet, hogy nem is több időre lenne szükségünk, hanem csak több koncentrációra?

Aktuális

„Hallottam erről a recesszió-dologról, de úgy döntöttem, nem veszek részt benne.”

Mit gondolsz, ki mondta és mikor?

A nevét sajnos nem tudom, de a Wal-Mart igazgatója mondta.

De nem most… hanem az 1929-es nagy válság idején! 🙂

Állj Talpra!
Sütikezelési tájékoztató

Ez a weboldal sütiket (kisméretű szöveges fájlokat) használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsa számodra. A süti információkat a böngésződ tárolja, és olyasmiket csinál, mint például felismer, hogy jártál-e már ezen a weblapon, és ha igen, megőrzi, hogy mit csináltál és hogyan szereted használni a weboldalt, vagy például névtelen információkat gyűjt a látogatókról, ezzel segítve az én munkámat, hogy tudjam, melyik tartalom volt a leghasznosabb számodra.

A sütik beállításait a bal oldalon található füleken módosíthatod.