Kövek a vízben

Dobtál már követ vízbe? És próbáltál már “kacsázni” egy lapos kővel?

Amikor egy követ beledobsz a vízbe, ahol az elsüllyed, onnan kis hullámok indulnak el. Koncentrikus körökben, egyre távolodva attól a ponttól, ahol a bedobott kő a vízbe ért. Megragadják a figyelmünket ezek a hullámok, minél messzebb jutnak, minél nagyobbak, minél sűrűbbek, annál inkább. Felhívják a figyelmünket arra, hogy valami történt ott középen: hogy valami nagy, valami nehéz, valami fontos dolog ver ilyen sok, jól látható hullámot.

Ha viszont egy lapos követ kacsáztatunk, az ugrálás közben többször is a vízhez ér. Ide-oda pattan, mindenhol hullámokat indít ugyan, de ezek kicsi, gyenge hullámok lesznek, és nem egymást erősítik, ellenkezőleg: egymással szemben mennek, egymás hatását kioltják. Hiába nézegetünk fel és alá a víz felszínén, nem találjuk, hogy mi okozta a kis, jelentéktelen hullámokat. Nem vonzza a figyelmünket a középpont.

Én azt gondolom, így van ez velünk is. Amikor egyetlen dologra koncentrálunk, nagy hullámokat verünk. Ám ha ide-oda pattanunk, kicsi, egymást gyengítő hatásokat érünk csak el.

Lehet, hogy nem is több időre lenne szükségünk, hanem csak több koncentrációra?