Köszönöm, hogy kattintottál!
Ahogy ígértem, kapsz egy ajándékot, amiért vetted a fáradtságot és visszajeleztél nekem.
A történet, amelyet szeretnék veled megosztani, így szól:
Szeretem a fiatalok sikertörténeteit, mert ezeket megoszthatom a fiaimmal, így ők jó példákat láthatnak maguk előtt.
De nem tagadom, hogy nagyobb hatással vannak rám azok, akik a „normál” jó iskola – jó állás – jó nyugdíj utat adták fel negyvenakárhány évesen, vagy akik a saját üzletükben voltak ugyan, de nem volt elég sikerük vele, és negyvenakárhány évesen léptek új útra – ahogy én is tettem.
Az egyik ilyen példakép számomra, akiről nemrég hallottam, egy amerikai hölgy, Susan Garrett.
(Máris olvashatod tovább, csak közben szólok, hogy a másik ajándékomat ezalatt a levelezőrendszerem elküldi az e-mail fiókodba.)
A hölgy annyira nem értett az internethez, amikor (2008-ban) elkezdte Jeff Walker „Product Launch Formula” nevű oktatóprogramját, hogy a webes konzultációkon csak hallgatta a többiek kérdéseit és Jeff válaszait, és közben jegyzetelt, hogy kikereshesse, mit jelentenek a szavak, mert nem értette, hogy miről beszélnek a többiek.
És most jön a java: egyszer egy egész hétig kereste a neten, hogy mi köze lehet a marketinghez a gemkapocsnak („paperclip”), amiről a konzultáción rengeteget beszéltek.
Amíg végül rá nem jött, hogy nem „paperclip”, hanem „pay per click”… (kattintás alapon fizetett hirdetések).
Innen szép nyerni.
Ma már dollármilliomos.
Közben azért persze történt még egy s más. No de hogy az elején kezdjem, Susan Garrett eredetileg egy réspiac réspiacának a réspiacával foglalkozott: agility-versenyző volt, méghozzá többszörös világbajnok. A bevétele abból származott, hogy a világot járta és oktatta a többi agility-versenyzőt.
Nyilván nem kicsit fárasztó életet élt (az agility nemcsak a kutya sportja, a gazdának is nagyon jó fizikai állapotban kell lennie, hogy lépést tudjon tartani a kutyájával), és rengeteget utazott – a tetejében elégedetlen is volt az életével, mert úgy érezte, nem tud eleget segíteni. Nem igazán lehet úgy hatékonyan oktatni, ha két évente egyszer találkozhatsz csak egy-egy tanítványoddal.
Amikor megismerte Jeff Walker tanfolyamát, ahogyan ő fogalmazott, azt sem tudta, mi a különbség a „social media” és a „social disease” között (közösségi média vs nemi betegségek 🙂 ). Nem volt weboldala, nem volt e-mail listája, nem volt fent a Facebookon, és a tetejében éppen építkeztek, így amikor elmondta a férjének, hogy venni akar valamit az interneten, ami segíthet a munkájában, a férje közölte, hogy nem normális. Ennyi pénzt akar kiadni, amikor az internet egy nagy átverés, és mindenki belebukik?
De őt annyira megfogta a lehetőség, hogy mégis regisztrált a PLF 2.1-re, és hitelkártyával azonnal ki is fizette az árát. Elhatározta, hogy mire megérkezik a hitelkártya-értesítő az egyenlegről, addigra ő a PLF segítségével megkeresi a tanfolyam árát.
Ezek után felhívta Jeff Walker ügyfélszolgálatát, és addig könyörgött nekik, amíg meg nem engedték, hogy elolvasson néhány anyagot a tanfolyam korábbi, 1.0 verziójából, mert egészen egyszerűen nem volt ideje kivárni a hathetes kurzust…
Három héttel később annyi pénzt keresett a PLF egyik módszerével, hogy nemcsak vissza tudta fizetni a hitelkártyáról kivett pénzt, de még háromszor annyit tehetett hozzá a családi kasszához, mint amennyibe a tanfolyam került. Látod, EZT vettem az interneten, mondta boldogan a férjének.
Pedig akkorra még nem készült semmi új terméke, csak az, ami addig is megvolt: néhány könyv és DVD az agilityről. Ezek után viszont egymást követték az online kurzusai, és egyik sikeresebb volt, mint a másik. Ma már Jeff Walker Mastermind csoportjának a tagja (és aki oda bejut, az elért valamit… még a várólistára is csak elképesztő eredmények birtokában, ajánlással lehet felkerülni).
Sok lenne leírni az összes történetét, a kedvencemet azért megosztom. Az egyik nyáron elindított egy kisebb online tanfolyamot, igazából elég alapvető tudnivalókkal: a fő ígérete ennek az volt, hogy megtaníthatod a kutyádnak, hogy bármikor odajöjjön, amikor hívod (bár azért ennél sokkal több minden volt az anyagban). Egy évvel később azt gondolta, újra elindítja ezt a kurzust, és azzal is elégedett lett volna, ha feleannyian megrendelik, mint előző évben.
Egy Mastermind-tag ötlete alapján megkérdezte az előző évi vásárlóit, hogy befizetnének-e ismét a tanfolyamra, és ha elégedettek voltak vele, akkor ugyan készítsenek már neki egy rövid videót arról, hogy hogyan hatott a tanfolyam az életükre, a kutyájuk életére, és küldjék el ezt neki a Facebook oldalára.
Kétszáz videó érkezett.
Az e-mail listája több, mint 2.000 címmel nőtt.
Négyszer annyi tanfolyami jelentkező volt, mint előző évben.
A módszernek volt egy érdekes mellékhatása: sokan, akik még soha életükben nem készítettek videót, most az ő felhívására megpróbálkoztak vele, és boldogan jöttek rá, hogy megy ez nekik. Hálásan megköszönték az ötletet, mert így mostantól tudnak videókat küldeni az unokáiknak…
Susan Garrett egyik legnagyobb öröme az életben, ha másoknak segíthet. A tetejében persze jól meg is fizetik érte, de egy bizonyos szint után a pénz önmagában már nem motivál. Susan a kutyákat szereti, és az embereket, és legjobban a kutyákat szerető embereket.
…és most kérlek, nézd meg az e-mail fiókodat, mert a másik ajándékom oda érkezett közben! 🙂
Egyébként további kedves és inspiráló történeteket olvashatsz itt az Állj Talpra! blogon. Nézz körül egész nyugodtan.
